Ősidőknek erdejében Két kastély áll, fej fej mellett
Egy a Jónak, egy Gonosznak, Együtt, de mind mást tanulnak. – Kifejezetten hercegnő – jegyezte meg.” .
Agatha a karjába ájult. háááá…. – Eeeegy… kéééét….
Tedros elmosolyodott.
Agatha követte… és meglátta, hogy lábát teljesen felhasogatták a tüskék; fényesvörösen csorgott a vére. – Ha te mondod – szólt a herceg, és tekintete lefelé mozdult. – Nem vagyok hercegnő! – csattant fel, gallérját igazgatva. – Tegyél le! Tedros engedelmeskedett, és a lány elhúzódott tőle. – Még rosszabb ötlet egy hercegnőtől. – Tegyél le! – követelte.
Agatha gyomrában mintha pillangók cikáztak volna. – Biztonságban van? – Nem jó ötlet az sem egy hercegnőtől, hogy egy boszorkány hogylétéért aggódjon – mondta Tedros, erősebben szorítva a derekát. – Hol van? – kérdezte Agatha rekedtes, gyenge hangon. „”- Buta ötlet egy hercegnőtől, hogy egyedül szálljon szembe egy boszorkánnyal – mondta Tedros; verejtéke homlokáról Agatha rózsaszín ruhájára csöpögött.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… túlélik.
Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne.
Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár.
Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba.
Menekülnél, de nem lehet, Kifelé csak mese vezet. Ősidőknek erdejében Két kastély áll, fej fej mellett
Egy a Jónak, egy Gonosznak, Együtt, de mind mást tanulnak
